Tyukod – Október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20., az 1956-os Forradalom 53.évfordulóján, megemlékezést tartottak Tyukodon és felavatták az 1951-ben Hortobágyra kényszermunkára kitelepítettek emlékművét.
A nagyközség művelődési házában tartott ünnepséget a Rezeda nyugdíjas egyesület és az általános iskolások ünnepi műsora nyitotta meg.
Nagy Miklós a település polgármestere bevezető szavaiban kiemelte: A Hortobágyra elhurcoltak szívében nincs harag, ők megbocsátottak, de nem tudják elfelejteni a velük történteket. Többször tapasztalható az, hogy abban a politikai közegben, ahol élünk, akik ezért esetleg felelhettek, azok nemhogy megbocsátani nem tudtak, hanem még továbbra is a gyűlölet munkál bennük, még a mai napig is. Szeretné, ha ez megváltozna, és ahogy az elhurcoltak megbocsátottak, úgy a gyűlölködők szívében is béke lenne.
Következő szónokként Dr. Szórádi Sándor a Szatmár Leader Egyesület elnöke lépett az emelvényre, aki az 1951-es eseményekre emlékezve a következőket mondta: Szabad-e a múlt sebeit feltépni? Szabad-e a lelkek nyugalmát háborgatni? Szabad-e az elfelejtett napokat feleleveníteni? Szabad-e emlékezni arra, amire nem volt szabad elékezni? Szabad-e a győztesek által írt történelmet nekünk, itt a veszteseknek, ma újra írni? Nemhogy szabad, hanem – úgy érezzük – e generációnak ez kötelessége. Igenis, fel kell szaggatni a múlt sebeit, hogy kitisztuljon. Igenis, át kell adni a jövőnek az emlékeket, hogy ilyet többet ne tehessen senki. Ez legyen e szomorú napok nagy üzenete. És akik ma úgy gondolják, hogy az ő igazságuk sérül – e szörnyű tettek okozói, parancskiadói, résztvevői, végrehajtói és csendes szemlélői – üzenjük nekik, hogy a történelem ítélőszéke és a jövendő az üldözötteknek és szenvedőknek állít emléket.
Kövér László a Fidesz MPSZ országos választmányának elnöke ünnepi beszédében arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy minden nap, amely a kommunista utódpárt hatalma alatt telik el, újabb és újabb jóvátehetetlen károkozással, elvesztegetett lehetőségekkel terhes 24 órát jelent, amely ugyanakkor egyre közelebb hozza uralmuk végét, egyre közelebb visz bennünket a választáshoz, melyen újra a saját kezünkbe lehet venni sorsunkat.
Nagy Miklós nyugalmazott tanár az 1951-ben elhurcoltak nevében mondott beszédében kihangsúlyozta, Igen! Bátorság kellett ahhoz, hogy most ezt az emlékművet, a mai helyzetben, itt Tyukodon mi most felavathatjuk. Igen! Még bátrabbak a tyukodi önkormányzat képviselő-testületének tagjai, hogy merték ezt vállalni, és emlékművel megemlékezni mertek e sötét időszakról most, amikor a minket elhurcoltak politikai örökösei ott ülnek az Országgyűlés kormánytöbbséget biztosító pártjainak soraiban.
Az ünnepi beszédeket az „Emlékezés hangjai” kultúrmontázs követte. A megemlékezés záró eseménye a Polgármesteri Hivatal előtti újonnan elkészült területen zajlott, ahol Kövér László, Dr. Szórádi Sándor, Nagy Miklós polgármester és Nagy Miklós nyugalmazott tanár közösen avatták fel a Bíró Lajos (tyukodi szobrászművész) által készített emlékművet. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a ma még élő elhurcoltak, a Csengeri Többcélú Kistérségi Társulás, a Szatmár Leader Egyesület, a térségi rendvédelmi szervek, pártok, civil szervezetek képviselői és az 50-es években meghurcolt családok még élő tagjai és leszármazottaik.
